Avagy, hogyan válunk "túlfűtötté"?

Szervezetünk egy csoda, ezt minden alkalommal megállapítom, amikor jobban beleásom magam egy-egy egészségügyi témába. Mindig az egyensúlyra törekszik, melynek fenntartása érdekében elképesztő mechanizmusokra képes. Így van ez a belső hőmérsérsékletünk tekintetében is.

Testünk ,a normál vagy más néven semleges hőmérsékletét úgy tartja fent, hogy folyamatosan hőtermelést és a hőleadást végez. Ezek egyensúlyban tartása és komplex összehangolása az, amit hőszabályozási folyamatnak hívunk.

Van egy belső hőszabályozó központunk az agyban, a hypothalamusban, ami úgy működik, mint egy termosztát. Ide futnak be az információk a test különféle pontjain elhelyezkedő hőérzékelő receptorokról. A beérkezett információkat az agy érzékeli és az összegzett ismeretek birtokában dönt a szabályozásról.

Vagyis nagyon leegyszerűsítve szervezetünk olyan mint egy folyamatosan működő kályha. Attól függően, hogy az agyunkban lévő termosztát milyen jelzéseket kap, beindulnak a hűtő, vagy éppen fűtő mechanizmusok.

Amennyiben a jelzés hőmérséklet emelkedést diktál, nő a hőtermelésünk és csökken a hőleadásunk. Hőtermelő folyamat például a didergés, a „hidegrázás” mivel ilyenkor a harátcsíkolt izomzat összehúzódása az, ami hőt termel. Van akinek az tűnik fel először, hogy az ujjai és a lábujjai jégcsappá válnak. A hőleadás csökkentésének egyik jele lehet a libabőr is is. A bőr alatti erek összehúzódnak, így csökken a párolgás és ezzel együtt a hőveszteség.  

Mi történik melegben? Éppen az ellenkezője, azzal a kivétellel, hogy a hőtermelést nem tudjuk lejjebb csavarni. Ilyenkor az egyetlen megoldás tehát a hűtőmechanizmusok bekapcsolása. A bőr alatti erek kitágulnak, kipirosodunk, és elkezdünk párologtatni. Emellett beindulnak a verejtékmirigyek, és megindul az izzadás, a bőr felületére jutó nedvesség víztartalma elpárolog, ami hatékonyan hűti testünket. 

Ez a normális folyamat mindig egyensúlyra vezet a csekély mértékű napszaki ingadozásokat leszámítva, de mi történik láz esetén?

A láz leggyakoribb okozója valamilyen fertőzés. Ilyenkor szervezetünk immunválasza során olyan anyagok termelődnek, melyek az agyunkban lévő termosztátot feljebb csavarják. Így hőközpontunk ezt az értéket fogja normálisnak venni. Beindul hát a fűtés. Hogyan? Elkezdünk dideredni, vacogunk, és fázunk. Az izom összehúzódások hőt termelnek, a fázás tudatosulása pedig arra ösztönöz minket, hogy a házban található összes takarót borítsuk magunkra. Fokozódik az anyagcsere, mivel szervezetünk azt a jelzést kapja, hogy termeljen még energiát. Emellett csökken a hőleadás, a bőr alatti erek összehúzódnak, nagyon extrém esetekben például  a szánk is lilásra színeződhet. Ilyenkor biztosan nem termelődik egy csepp izzadság sem. Ahhoz hogy a normális folyamat helyreálljon és a testünk a normális hőmérsékleti tartományba térjen vissza az kell, hogy a termosztátot valaki lecsavarja. Ez a valaki lehet szükség esetén a lázcsillapító gyógyszer.

Elnevezés szerint:

37-38 °C közötti testhőmérséklet esetén hőemelkedésről,

38-39 °C között mérsékelt lázról,

39-40,5 °C között magas lázról,

40,5 °C felett rendkívül magas lázról (hyperpyrexiáról) beszélünk.

Azt hogy a lázat kell-e csillapítani, mikor, milyen esetekben és mivel, egy következő bejegyzésben mondom el.